Gondolom mindenki járt már úgy, hogy buszon/megállóban/akárhol idegen emberek leszólítják, általában útbaigazitást kérnek az időt kérdik meg, de előfordul hogy beszélgetést is kezdeményeznek.
Mivelhogy én nap mint nap használom a távolsági buszt, ezért jónéhány ilyes esettel találkoztam már, legutóbb tegnap, mikor is egy nagyon krdves öregúr ült le mellém, és kérdezte meg a menetidőt. Majd mesélni kezdett egy különös esetről ami hétvégén történt vele, végül szinte végig elbeszélgettünk álaltvédelemről, iskolákról, informatikai fejlődésekről. Mint kiderült ő egy vajdasági magyar, aki a Siemens-nél valami mérnükféle, mesélt a helyekről ahol utazott, meg hogy Izlandon szeretne élni, és közben engem is bevont, kérdezgetett, szóval hamar elrepült az út és én örültem, hogy meghallgathattam. Egymás nevét nem tudtuk meg, valószínűleg soha nem találkozunk többet, de talán ebben van az ilyen beszélgetések varázsa. (álá chat) Persze vannak vicesebb szituációk is, egyszer egy öregember rajtam kezdte el mutogatni miközben mellettme ült, hogy hol műtötték meg a prosztatáját, kicsit beszartam, mikor a combon illusztrálta.
Volt egy néni (sajnos régen nem láttam), akit mi Yoda-nak hívtunk, a termetére utalva ezzel, ő pedig egész nap fel le buszozott és mindnekivel beszélgetett, mondjuk bolond volt, meghalt a fia és róla mesélt mindenkinek, érthető hogy megőrült, de sok helyi sztoriban él tovább.
Van egy nő akivel szintén többször találkoztam, neki az a mániája, hogy félúton feláll a helyéről odamegy pár kiszemelt fiatalhoz, és elkezd velük ordibálni, hogy nem adják át a helyüket. Azt hiszem neki is félrekattog valami, legalább is ezt érzem mikor áll busz közepén és üvöltözik, és fröcsög a nyál.
Szóval a tanulság, hogy a kommunkáció jó dolog, ha egy-két idősebb néni-bácsi szóba akarna elegyendi veletek ne legyetek bunkók hallgassátok meg, mert jól is elsülhet, ha meg ilyen ok nélkül ordítozósat fogtok ki, akkor ne hagyjátok szótlanul és teremsétek le, hogy üljön vissza a helyére és fogja be. Truth voltam.
